Disznóvágás

S hogy milyen régi a téli disznóvágás szokása! Az ókori Rómában a disznót Saturnusnak áldozták fel, így lett a decemberi Saturnalián az ünnepi asztalok szerencsét hozó fő fogása.
Ma a disznóvágás - de így volt ez már déd- és nagyszüleink korában is - a vidám mulatozást jelenti. Ilyenkor korán kezdődik a nap, még alig pitymallik, s már zörget a kapun a böllér, azaz a disznóölő koma vagy sógor, mert saját disznaját senki sem vágja le szívesen. Miután a sertést levágták, a férfiak bemennek reggelizni. Most már előkerül a pálinka vagy a forralt bor és beharapnak egy kis hagymát, szalonnát. Koccintáskor így köszöntik a gazdát: "Jövőre nagyobbat öljünk!" Most van idő megtárgyalni, hogyan sikerült a vágás, mert a disznónak hűlni kell perzselés előtt. Ha netán a jószág visított, a vágónak van mit hallgatnia, s még a későbbiekben is pironkodhat a szomszédok előtt.

Perzselés után mindenkinek meg van a feladata: az asszonyok sütik a vért, tisztítják a fokhagymát, mossák a belet… A böllér bontja fel a disznót, készíti a kolbászt, sózza a szalonnát, a húst. A gazda hol itt, hol ott segít, és legfőbb dolga, hogy szíves szóval, borral, tréfával tartsa a segítőket. A nap fénypontja a disznótor, amelyre nem csak azokat hívják meg, akik egész nap segédkeztek, hanem a rokonokat, szomszédokat, sógorokat-komákat, jó barátokat is. A friss disznóhúsból készül leves. Majd sül kolbász, hurka, pecsenye, néhol töltött káposzta kerül az asztalra. A hosszúra nyúlt vacsora hájas pogácsával, rétessel fejeződik be. A nagymamák és dédmamák még gyakran emlegetik, hogy az ő idejükben a disznóölést megelőző napon a ház asszonya egész kemence kőttes kalácsot sütött, hogy meg ne éhezzen a reggel óta a házban sürgölődő-forgolódó gyerekhad. Közben vége-hossza nincs a tréfának, vidám szónak. Disznótor közben a vendégek gyakran megemelik a poharukat, különben - úgy tartják - nem lesz szerencséjük a jövő évi disznóval. Az ideiből viszont a vendégek kosarukba is kapnak kóstolót, egy kis húst, szalonnát, kolbászt, hurkát.


Ilyentájt, amikor nagy pelyhekben hull a hó, s recseg a csizma talpa alatt a fehér lepel, gyermekkorom disznóvágásai jutnak eszembe. Sok faluban ma is rokonságösszehívó esemény a disznótor. És ott még a „lesi” is járja.
És milyen a disznóvágás ma, nálunk?
Reggel 7 órától fogadjuk a vendégeket jófajta pálinkával, forralt borral, teával, házi pogácsával. Aztán következik a disznó levágása, majd a kivéreztetés, pörzsölés, forrázás, tisztítás. Disznó kettéhasítása asztalon történik. Aztán hozzáfogunk a szétdaraboláshoz, majd következik a csontozás, bőrkézés, darálás, a sonka és szalonna formázása. Ezután elkészítjük a tölteléket a kolbászhoz, hurkához. Kisütjük a zsírt finom tepertőnek…